MINDEN EMBER EGY EGÉSZ VILÁG
Minden ember egy egész világ, tele
lázadó, vaksi lényekkel, kiken
ma is, elűzött királyuk, uralkodik.
Minden lélekben ezer más lakik,
minden világban ezer másik rejtezik,
és ezek az alsóbb, vaksi, szűk világok
élők, igaziak, szinte csak most születnek,
tehát ahogyan én is létezem. Kiráyok
s hercegek, mi, ezer lehetőségeinkkel,
magunk is alattvalói és foglyai vagunk
egy nálunk nagyobb lénynek, akinek énjét
éppoly kevéssé értjük, mint alkotónk
a maga alkotóját, akinek szeretete vagy halála
egy színfolt csupán érzelmeinken.
Mintha egy szép, nagy tengeri hajó
haladna el szélén a horizontnak,
alkonysugárban. – És mi észre se vesszük,
csak mikor hulláma a partra kicsap,
először egy, majd még egy, csapdos sokáig,
egészen addig, míg minden ismét
úgy lesz, ahogy volt. – És mi észre se vesszük,
csak mikor hulláma a partra kicsap,
először egy, majd még eg, csapdos sokáig,
egészen addig, míg minden ismét
úgy lesz, ahogy volt. – És mégis másképp.
Mert nyugtalanság fog el minket, árnyakat,
ha halljuk, hogy nagy népek vándorolnak,
hogy emberek lehetőségeiket megragadják.
Bernáth István fordítása. Skandináv költők antológiája. Bernáth István, Kozmosz könyvek, 1967, p. 527-528
